Macskák atrophiás dermatitise
Története és eredete
Az atrophiás dermatitis (más néven atopiás dermatitis, „atópia”) a bőr gyulladásos, krónikus, viszketéssel járó betegsége, amelynek hátterében általában genetikailag meghatározott allergiás hajlam áll.
Bár a kutyákban sokkal gyakoribb és jobban dokumentált, macskákban is ismert kórkép, még ha nehezebben is diagnosztizálható. Az állatorvosi szakirodalomban az 1990-es évek végétől kezdődően egyre több esetleírás és kutatás jelent meg ezzel kapcsolatban, amely során felismerték, hogy a macskák bőrgyógyászati tüneteinek hátterében gyakran atopiás mechanizmus áll.
Az „atopia” elnevezés az emberi orvosi terminológiából származik, ahol a környezeti allergénekre adott túlérzékenységi reakciókat írja le. Az állatgyógyászatban is ezt a fogalmat vették át a hasonló patomechanizmus leírására.
Kialakulása és patogenezise
Az atrophiás dermatitis kialakulása immunmediált folyamat, amelynek során a szervezet túlzott reakciót ad környezetben előforduló, egyébként ártalmatlan allergénekre (pl. pollen, poratka, penészgomba, állati szőr, háziporatka). Az immunrendszer ezen túlérzékenysége genetikai hajlamból fakad – az érintett macskák immunrendszere Th2-sejtes immunválaszt generál, amely során IgE típusú antitestek képződnek az adott allergének ellen.
A gyulladásos folyamat hatására:
-A bőr védelmi (barrier) funkciója károsodik.
-Fokozódik a vízvesztés.
-Növekszik a bőr áteresztőképessége más allergének számára.
-Krónikus gyulladás alakul ki.
-A bőr szerkezete atrophizál – vagyis elvékonyodik, elvásik, elveszti rugalmasságát.
Az elnevezésben szereplő „atrophias” kifejezés tehát a bőr sorvadását, elvékonyodását írja le, amely nem minden atopiás dermatitisben jelenik meg, de súlyos, kezeletlen esetekben jellemző.
Leírás és jellemzők
Az atrophiás dermatitis a macska krónikus, ismétlődő bőrgyulladásos betegségeinek egyike, amely az alábbiakkal jellemezhető:
-Változó intenzitású viszketés (pruritus), különösen a fej, nyak, fül, has és végtagok területén.
-Kipirult, gyulladt bőr.
-Szőrhullás (alopecia) a vakart területeken.
-Bőrmegvastagodás és lichenifikáció (a bőr megkeményedése, redőződése).
-Idővel a bőr elszíneződhet, repedezhet, és másodlagos fertőzések (bakteriális vagy gombás) jelenhetnek meg.
-A bőr állapota változhat évszakosan, és a környezeti allergének koncentrációjának megfelelően hullámzó lefolyású lehet.
Tünetei
A leggyakoribb tünetek a következők:
-Erős viszketés (macskáknál nehezebben észrevehető, gyakran túlzott nyalakodás, harapdálás, vakaródzás formájában jelenik meg).
-Szőrhiányos területek – különösen a has, comb belső felülete, nyak.
-Bőrgyulladás, kipirosodás, hámlás.
-Sebek, fekélyek az erőteljes vakarás miatt.
-Másodlagos fertőzések (bakteriális pyoderma, Malassezia okozta gombás bőrgyulladás).
-Fültünetek – otitis externa (külső hallójárat gyulladás), fülvakarás.
-A tünetek súlyosbodása bizonyos évszakokban, gyakran tavasszal vagy nyáron.
Felismerése és diagnózisa
A betegség felismerése kizárásos alapon történik, mivel nincs olyan egyetlen teszt, amely biztosan kimutatná az atopiás dermatitist.
A diagnózis az alábbi lépésekből áll:
1. Részletes kórtörténet: életkor, szezonális megjelenés, viselkedési változások.
2. Fizikális vizsgálat: bőr állapota, lokalizációk.
3. Parazitás okok kizárása: bolhaallergia, atkák (Demodex, Notoedres).
4. Ételallergia kizárása: eliminációs diéta (legalább 6-8 hét).
5. Fertőzések kezelése: ha jelen vannak, először azokat kezelni kell.
6. Allergiatesztek: intradermális teszt, vagy specifikus IgE teszt vérből – kevésbé megbízhatóak macskák esetén, inkább az allergén-kerülés segítéséhez hasznosak.
Fajtaérzékenység és genetikai hajlam
Bár minden macskafajta érintett lehet, az alábbi fajtákban valamivel gyakoribbnak tűnik az atopiás bőrbetegség:
-Sziámi
-Orientális rövidszőrű
-Devon Rex
-Abyssin
-Bengáli
Ezeknél a fajtáknál gyakrabban figyeltek meg allergiás hajlamot (beleértve az asztmát is), ami összefügghet a bőrallergiás betegségek megjelenésével.
Elterjedtsége
Az atrophiás dermatitis előfordulása macskákban nem pontosan ismert, mivel a tünetek változatosak, és sokszor más betegségekkel keverik össze. A becslések szerint:
A bőrgyógyászati panaszokkal rendelkező macskák 10–15%-a lehet atopiás.
A betegség gyakran fiatal felnőttkorban kezdődik (1–3 éves kor között).
Szezonális megjelenés gyakori, de lehet egész éves is.
Kezelése
Az atrophiás dermatitis kezelése komplex és egyénre szabott, célja a tünetek enyhítése és a beteg életminőségének javítása.
1. Allergénkerülés
Nehéz megvalósítani, mivel az allergének a levegőben terjednek (pl. pollen).
Használhatók légtisztítók, gyakori takarítás, pormentes környezet.
2. Gyógyszeres kezelés
-Kortikoszteroidok (prednizolon, metilprednizolon): hatékonyak, de hosszú távon mellékhatásokat okozhatnak.
-Ciklosporin (Atopica): immunszuppresszív hatás, macskák számára engedélyezett, jó eredmények.
-Antihisztaminok: gyakran kevésbé hatékonyak, de enyhébb esetekben használhatók.
-Oclacitinib (Apoquel): hatása macskákban még korlátozottan vizsgált.
-Biológiai terápiák (pl. lokivetmab): kutyákban már használják, macskákban klinikai vizsgálat alatt.
3. Bőrtámogató kezelés
-Omega-3 és 6 zsírsavak, esszenciális zsírsav-kiegészítők.
-Hipoallergén samponok.
-Bőrbarrier-helyreállító szerek.
4. Immunterápia (allergén-specifikus)
-Allergiateszt alapján egyedileg készített injekciók vagy cseppek.
-Több hónap alatt hatnak, de hosszú távon csökkenthetik a gyógyszerigényt.
Gyógyíthatósága és prognózisa
Az atrophiás dermatitis nem gyógyítható, krónikus, élethosszig tartó állapot, de jól kontrollálható. A kezelési stratégia a tünetek mérséklését, az állat komfortérzetének fenntartását célozza meg.
A kezelés hosszadalmas, de a legtöbb macskánál jó életminőség biztosítható megfelelő terápiával. A betegség idővel súlyosbodhat, különösen ha másodlagos fertőzések és szövődmények alakulnak ki.
Szövődményei
-Krónikus bőrgyulladás, lichenifikáció.
-Másodlagos bakteriális fertőzések – leggyakoribb a Staphylococcus spp.
-Malassezia okozta gombás fertőzések.
-Önsértés miatti sebek, fekélyek.
-Fülgyulladás (otitis externa), amely krónikussá válhat.
-Viselkedési problémák: szorongás, ingerlékenység, agresszió.
Kapcsolata az ételallergiával
A macskáknál gyakran egyidejűleg van jelen atopiás és ételallergiás reakció.
A két állapot klinikai megjelenése átfedhet – mindkettő viszketést, bőrgyulladást, szőrhullást okoz. Ezért:
-Az eleségallergia kizárása kötelező lépés az atopia diagnózisában.
-Eliminációs diétát kell alkalmazni (pl. hidrolizált fehérje vagy új fehérjeforrás).
-Amennyiben a tünetek megszűnnek az eliminációs diéta alatt, és újra visszatérnek provokáció után, akkor eleségallergia áll a háttérben.
Ha a diéta nem segít, akkor az atopiás dermatitis valószínűsíthető
Sok macskánál kevert típusú allergia is előfordulhat, ezért a kezelési stratégia egyidejűleg több tényezőre is kiterjed.
Az atrophiás dermatitis oka macskákban
mint más állatfajokban is – többtényezős, de alapvetően egy genetikailag meghatározott, immunológiai túlérzékenységi reakcióra vezethető vissza.
A legfontosabb okok és kiváltó tényezők
1. Genetikai hajlam
Az atopiás (vagy atrophiás) dermatitis alapja örökletes hajlam az allergiás reakciókra:
Az érintett macskák immunrendszere „tévesen” ártalmasként ismeri fel a környezetben előforduló, egyébként ártalmatlan anyagokat (pl. pollen, poratka).
Ez IgE-mediált immunválaszt vált ki, amely gyulladásos reakciókhoz vezet a bőrben.
A genetikai tényezők meghatározzák a bőr barrier-funkciójának gyengeségét és az immunrendszer fokozott reaktivitását.
2. Környezeti allergének (inhalatív és kontakt)
A bőrgyulladást elsősorban környezeti allergének váltják ki, amelyek:
-Belélegezhetők (inhalatív allergének),
-Bőrön keresztül bejutnak (kontakt allergének).
Ezek lehetnek:
-Pollenek (fák, füvek, gyomok virágpora),
-Háziporatkák (Dermatophagoides spp.),
-Penészgombák spórái,
-Emberi vagy más állati hámsejtek (pl. kutyaszőr),
-Tisztítószerek, textíliák, vegyszerek, amelyeken a macska fekszik vagy jár.
3. Bőrbarrier működési zavar
A bőr védelmi funkciójának gyengülése kulcsszerepet játszik:
A bőr kiszárad, permeábilisabb lesz az allergénekkel és mikroorganizmusokkal szemben.Ez fokozza az allergének bőrbe jutását, és önfenntartó gyulladást hoz létre.
A macskák bőre természetesen is érzékenyebb, mint pl. a kutyáké, és gyorsabban reagál.
4. Immunológiai túlműködés (atópia)
A genetikai és környezeti tényezők kombinációja miatt a macska immunrendszere:
-Th2-domináns immunválaszt generál.
-Megnő a cytokinek (pl. IL-4, IL-5, IL-13) termelődése.
-Aktiválódnak a hízósejtek, eosinophilek, és fokozódik a histamin-felszabadulás, ami viszketést okoz.
5. Ételallergiával való összefüggés
Bár az ételallergia nem azonos az atopiás dermatitissel, a két kórkép összefügghet, mert:
-Hasonló mechanizmus (túlérzékenység, gyulladásos mediátorok aktivációja),
-A tünetek átfednek (viszketés, szőrhullás, bőrgyulladás),
-Az ételallergia felerősítheti az atopiás tüneteket vagy fenntarthatja a gyulladást.
Ezért az eliminációs diéta fontos diagnosztikai lépés:
ha a tünetek diéta alatt elmúlnak, akkor ételallergia is jelen van.
6. Másodlagos tényezők (provokáló vagy súlyosbító)
Bár nem elsődleges okok, az alábbi tényezők súlyosbíthatják vagy aktiválhatják a meglévő atopiás állapotot:
-Bolha- vagy egyéb ektoparazitás fertőzés,
-Stressz, szorongás, amely fokozza a vakaródzást és nyalakodást,
-Bakteriális vagy gombás bőrfertőzések (másodlagos, de fenntartják a gyulladást),
-Környezeti változások (páratartalom, allergénkoncentráció emelkedése),
-Időjárási tényezők – pl. nyári pollenszezon.
Összefoglalva:
Az atrophiás dermatitis oka egy genetikailag hajlamosított állat esetében a környezeti allergénekre adott immunológiai túlreakció, melyhez gyakran bőrbarrier-zavar, ételallergia és másodlagos fertőzések is társulnak. A betegség multifaktoriális, és a kiváltó tényezők különböző mértékben, de egymással összefüggve fejtik ki hatásukat.
A macskák atrophiás (atopiás) dermatitisének megkülönböztetése más bőrgyógyászati betegségektől
Általános elv: kizárásos diagnózis
A macskák atopiás dermatitise nem rendelkezik specifikus laborvizsgálattal vagy egyértelmű tünettel, ezért a diagnózis kizárásos alapon történik:
A tünetek hátterében álló többi gyakoribb és konkrétabban diagnosztizálható okot kell először kizárni.
Megkülönböztetés más hasonló betegségektől
A. Parazitás eredetű bőrgyulladások (pl. bolhanyál-allergia, atka)
Jellemzőik:
-Intenzív viszketés, főként faroktő, hát alsó része, combok területén.
-Bolhák vagy ürülékük gyakran kimutathatók.
-Szezonális súlyosbodás (nyáron gyakoribb).
-Lehet egyszeri kezelésre gyors javulás antiparazitikum hatására.
Megkülönböztetés:
-Atopiában a viszketés fej-nyak régióban, hason dominál.
-Bolhakezelésre nem reagál az atopiás bőrgyulladás.
B. Ételallergia (táplálékintolerancia, food hypersensitivity)
Jellemzőik:
-Bármely életkorban jelentkezhet (már 6 hónapos kortól is).
-Viszketés nem szezonális, állandó vagy romlik új táp bevezetése után.
-Gyakran van gasztrointesztinális tünet is: hányás, hasmenés.
-Érintheti a füleket, arcot, nyakat, hónaljakat.
Megkülönböztetés:
Eliminációs diéta (6-8 hét) során a tünetek teljes megszűnése ételallergiára utal.
Ha diéta alatt sincs javulás, inkább atopiás mechanizmus áll fenn.
C. Fertőzéses bőrgyulladások (bakteriális, gombás)
Jellemzőik:
-Jellemző lehet kör alakú szőrhullás, pörkképződés, váladékozás.
Okozó: pl. Staphylococcus spp., Malassezia, vagy Microsporum canis (gombák).
-Kaparék- vagy tenyésztésminták pozitívak.
-Gyakran másodlagosan jelenik meg allergiás alapbetegség mellett.
Megkülönböztetés:
-Atopiás dermatitis önmagában nem okoz pörköt, gennyes váladékot.
-Ha fertőzés kezelése után a viszketés továbbra is fennáll, akkor alapallergiás betegség van a háttérben (pl. atopia).
D.Psychogén alopecia / túlzott nyalakodás
Jellemzőik:
Oka: stressz, unalom, környezeti változás.
Tünetek: túlzott nyalogatás, főként has, comb, faroktő területén.
-Nincs gyulladás, nincs pörk, bőrön alig van elváltozás.
-Gyakran szimmetrikus szőrhullás.
Megkülönböztetés:
-Atopiás dermatitis gyulladással, viszketéssel és gyakran fertőzéssel társul.
-Stresszkezelésre és viselkedésterápiára nincs javulás atopiában.
-Pruritus mértéke objektíve is nagyobb allergiában.
E. Hormonális betegségek (pl. hypothyreosis, Cushing-kór – ritka macskában)
Jellemzőik:
-Jellemzően szimmetrikus szőrhullás, nincs viszketés.
-A bőr lehet elvékonyodott, pigmentált, de nem gyulladt.
-Általában idősebb állatokban fordul elő.
Megkülönböztetés:
-Atopia esetén viszketés, gyulladás, sebképződés mindig jelen van.
-Hormonális betegségeknél vérlabor (T4, ACTH) segít a diagnózisban.
3. Diagnosztikai lépések összefoglalva (kizárási sorrend)
1. Paraziták kizárása: bolhairtás (legalább 6 hetes spot-on kúra).
2. Fertőzések kezelése: gombatenyésztés, bőrkaparék, antibiotikum-kezelés.
3. Ételallergia kizárása: 6–8 hetes eliminációs diéta.
4. Viselkedési okok kizárása: környezeti gazdagítás, stresszcsökkentés.
5. Hormonális vizsgálatok, ha indokolt.
6. Atopia megállapítása: ha minden más kizárható, és a tünetek időszakosak, tartósak, gyulladásosak és viszketéssel járnak, akkor a legvalószínűbb diagnózis.
Összegzés – Atopiás dermatitis felismerése kulcstényezők alapján
Viszketés Igen, erős, főleg fej-nyak-has
Szezonális? Gyakran igen
Szőrhullás Igen, vakarás következtében
Gyulladás Igen, krónikus bőrgyulladás
Fertőzés Másodlagosan gyakori
Gasztrointesztinális tünet Általában nincs
Diétára reagál? Nem (de ételallergia kizárása fontos)
Stressz hatása Ronthatja, de nem kiváltó ok
Válasz immunszuppresszív kezelésre Igen (kortikoszteroid, ciklosporin)
Atrophiás dermatitis és eleségallergia megkülönböztetése
I. Kóreredet és patomechanizmus
Atrophiás dermatitis:
-Immunológiai túlérzékenység elsősorban környezeti allergénekkel (pl. pollen, háziporatka, penészgomba) szemben.
-Az allergiás reakcióban az IgE típusú ellenanyagok és különféle gyulladásos sejtek (pl. hízósejtek, eozinofilek) vesznek részt.
-Kialakulása gyakran genetikai hajlamon alapul.
-A környezeti allergének belégzése vagy a bőrön keresztüli behatolása aktiválja a gyulladásos választ.
Eleségallergia:
-Szintén immunológiai eredetű betegség, azonban itt az allergiás reakciót táplálékfehérjék váltják ki.
-A túlérzékenységi reakció lehet IgE-mediált (I-es típusú), de gyakran sejtközvetített (IV-es típusú), ami miatt a tünetek megjelenése késleltetett lehet.
-Nem függ genetikai hajlamtól vagy környezeti hatásoktól, hanem a táplálékon keresztül bejutó antigének váltják ki.
-A kiváltó anyag lehet akár olyan étel is, amelyet az állat korábban hosszabb ideje gond nélkül fogyasztott.
II. Tünettan és lefolyásbeli különbségek
Atrophiás dermatitis esetén:
-A tünetek gyakran szezonálisan jelentkeznek vagy súlyosbodnak (például tavasszal és ősszel, amikor több a levegőben lévő pollen).
-A viszketés lokalizációja általában: fej, nyak, törzs, has.
-Előfordulhatnak bőrtünetek, mint: erőteljes vakarózás, nyaldosás, eozinofil plakkok vagy granulomák, alopecia (szőrhullás), excoriatio (kivakart bőr), ritkábban otitis externa.
-A viszketés nem mindig jár bőrelváltozással a kezdeti stádiumban.
-A tünetek idővel progresszívek, azaz fokozódhatnak, és másodlagos fertőzések is felléphetnek (pl. Staphylococcus, Malassezia).
Eleségallergia esetén:
-A tünetek nem szezonálisak – az év bármely szakában jelentkezhetnek, állandóan fennállnak, amíg az allergén étel a táplálékban jelen van.
-A viszketés gyakran intenzív és állandó, különösen a fejen, nyakon, valamint a perianális régióban.
-A bőrtünetek sokszor hasonlítanak az atópiához (pl. eozinofil plakk, szőrhullás, vakarás), azonban gyakrabban társulnak gasztrointesztinális tünetek:
-Hasmenés, lágy széklet
-Hányás
-Flatulencia
-Gyakoribb székletürítés
Előfordulhat, hogy a táplálékallergia egyedüli tünete a viszketés, ilyenkor megkülönböztetése az atópiától kizárólag eliminációs diétával lehetséges.
III. Diagnosztikai megközelítés
A két állapot megkülönböztetésében kulcsfontosságú a szisztematikus kizárásos diagnosztikai protokoll követése.
1. Parazitás betegségek kizárása
-Először minden viszketéses bőrelváltozás esetén külső paraziták elleni kezelés javasolt (elsősorban bolhák és atkák ellen).
-A bolhaallergiás dermatitis (FAD) szintén gyakori ok, ezért ezt minden esetben ki kell zárni.
2. Eliminációs diéta alkalmazása
-Ez a legfontosabb lépés az eleségallergia kizárására vagy igazolására.
-A macskát legalább 8–12 héten keresztül csak egyféle, korábban nem fogyasztott fehérjeforrásból és szénhidrátból álló diétán kell tartani.
Alternatíva: hidrolizált fehérjét tartalmazó gyógytáp.
A diéta során semmilyen más táplálék vagy ízesített gyógyszer nem adható.
A tünetek javulása eliminációs diéta alatt eleségallergiára utal.
Ezt követi a provokációs próba, amikor visszaadják a korábbi ételt: a tünetek gyors kiújulása megerősíti a diagnózist.
3. Allergiatesztek végzése (ha szükséges)
Amennyiben az eliminációs diéta nem javítja a tüneteket, és a parazitás okokat kizártuk, felmerül az atópiás dermatitis gyanúja.
Ekkor elvégezhető allergiateszt (pl. intradermális bőrteszt vagy szérum IgE vizsgálat), bár ezek önmagukban nem diagnosztikus értékűek.
Az eredmény inkább immunterápia tervezésében játszik szerepet, mintsem a betegség igazolásában.
4. Tüneti válasz megfigyelése
Eleségallergia: jelentős javulás tapasztalható már 6–8 hét után eliminációs diétával.
Atrophiás dermatitis: diétára nem reagál, de gyakran javul a környezeti allergének csökkentésére, vagy oclacitinib/ciklosporin terápiára.
IV. Terápiás különbségek a megkülönböztetés megerősítésére
Eleségallergia:
-Kezelése kizárólag diétás úton történik.
Ha az allergént sikerül kizárni, a tünetek megszűnnek, és nincs szükség tartós gyógyszeres kezelésre.
-Immunterápia nem alkalmazható.
Atrophiás dermatitis:
-Tartós, élethosszig tartó menedzsmentet igényel.
-Gyakran szükséges hosszú távú immunszuppresszív terápia (pl. ciklosporin, oclacitinib).
-Opcionálisan allergénspecifikus immunterápia (ASIT) alkalmazható.
-Diétára nem vagy csak részlegesen reagál.
Összefoglalás
A macskák atrophiás dermatitise és az eleségallergia között a leglényegesebb megkülönböztető tényezők az alábbiak:
-Kiváltó ok: környezeti allergén vs. táplálékfehérje.
-Szezonális vagy állandó tünetek.
-Gasztrointesztinális tünetek jelenléte vagy hiánya.
-Eliminációs diétára adott válasz.
-Allergiatesztek értéke és szerepe.
-Terápiás szükségletek és hosszú távú menedzsment.
Mindkét betegség differenciáldiagnosztikájában elengedhetetlen a tüneti megfigyelés, kizárásos diagnosztika és a kezelési válasz alapján történő értékelés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése